Hello (vagy valami olyasmi)!

Annyi gondolat kavarog most a fejemben, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Bezzeg, amikor altattam, annyira összeszedett voltam... Ha akkor leírom, most valamivel (de csak valamivel) könnyebb dolgom lenne, de hát úgy nehéz bármit is lejegyezni, ha az ember (az az enyém) karján a csemetéje feje pihen (később milyen cuki lesz az a kis fül lenyomat a helyén) és mozdulni sem bír. Aztán persze előbb vagy utóbb a kis fej lecsúszik az ágyra, a karom felszabadul, és ami eddig a fejemben volt, husss, már el is illan, egy szóra sem emlékszem. Bármiről legyen is szó, egy téma, amiről a férjemmel beszélni szeretnék, egy tétel a bevásárlólistán, egy vicces sztori, ami velem és a kisfiammal történt aznap, egyszer csak puff, volt, nincs. És ha meggebedek, akkor sem tudok rá visszaemlékezni. Kivéve, ha olyan helyzetben vagyok, ahol MEGINT nem tudom lejegyezni (vagy legalább lediktálni)... 

De most beugrott valami. 

A gondolatot, hogy létrehozzam ezt a blogot, egy Instagram poszt indította el bennem. Az anyasegitseg instafiókot már régebb óta követem, sok gondolattal tudtam eddig is azonosulni, de a legutóbbi poszt volt az, ami, elindította bennem a vezérhangyát. Már a poszt lapozása közben is feszített belülről a felismerés, hogy basszus, igen, szóról-szóra így érzem, így gondolom és mégsem merem(?) hangosan kimondani senkinek sem. Így hát eldöntöttem, hogy a "ha nem mondhatom el senkinek, elmondom, hát mindenkinek" elvét követve, ezen a platformon kiírom magamból azokat a gondolatokat, amiket nem tudok/akarok megosztani mással személyesen. Mert írásban nekem mindig minden könnyebb volt egy kicsit. 

Arcot és nevet ne is keressetek, kérjetek, mert hát annyira bátor persze nem vagyok, hogy kilépjek a klaviatúra mögül, de szerintem nem is kell, biztos vagyok benne, hogy sok anyatársam küszködik hasonló (ha nem ugyanilyen) problémákkal, érzésekkel. Aztán majd egyszer beszélek arról is, hogy miért lett a blog neve az, ami. 

Azt nem ígérem, hogy mindig összeszedett leszek, lesz olyan, hogy f*som a szót és lesz ennek az ellenkezője is. Biztos, hogy lesznek hallgatások is, hiszen ki tudja, hogy mit hoz az élet, de most egyelőre jól esik öszintén, szabályok és határok nélkül járatni az ujjaimat a billentyűzeten :)